Mi mindenre is jó egy blog? Eredendően afféle magányos köldöknézegető írogatásnak szántam, aztán a múlt év végén egy kisebb embercsoport, a GT-80 múltját bolygattam fel benne Kerényi Miklós Gábor vállfái ürügyén, s most ....(talán olyan ember vagyok, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe, de Kerényi annak idején kijelentette, hogy Smost egy középkori szerb vitéz volt, akit ha lehet színpadon ne emlegessünk, mert nehezen kiejthető a neve). Ezért inkább úgy folytatom, hogy: ...ezúttal pedig úgy alakult, hogy tán még többeket érintő ügyben írok.
Hát lássuk:
Tisztelt Figyelő!
Érdeklődve olvastam cikküket Soros György alapítványainak illetve érdekeinek kiszolgálóiról. A névsort böngészve számos, általam nagyra becsült honfitársam nevét is megtaláltam.
Talán szerénytelenségnek tűnik, de nagyon szeretnék én is felkerülni erre a listára, ebben kérem az Önök segítségét.
Én egy 55 éves agrármérnök vagyok és ugyan eddig még semmilyen támogatást sem kaptam Soros Györgytől és várhatóan nem is fogok, viszont úgy vélem, hogy nem is ez a lényeg. A messzemenőkig egyetértek Soros György alapítványainak célkitűzéseivel a nyílt társadalom megteremtését illetően, és ha nem is hivatásszerűen, de afféle társadalmi munkaként, szabadidőmben támogatom is ezt az ügyet a következő módokon:
- Főként ideológiai jellegű tevékenységet folytatok, például ha csak tehetem baráti beszélgetéseken és a családom körében is dehonesztáló szavakkal nyilatkozom illetve mondok véleményt a Párt és az Állam vezetőiről, a kormányzati intézkedésekről. Azt hiszem a fellazítás a hivatalos neve ennek a cselekménynek.
- Több kormányellenes tüntetésen is részt vettem az elmúlt időszakban.
- Adóm civil 1%-át pedig idén a Trasparency Iternational szervezet javára rendelkeztem elküldeni.
Bízom benne, hogy a felsorolt aktivitások elegendőek lesznek arra, hogy az említett listájukra felkerülhessek.
Köszönettel és tisztelettel
Őze Árpád
Ezt a levelet emaileztem el az imént az online@figyelo.hu címre, melyet a lap a honlapján feltüntetett arra az esetre, ha valaki szeretne felkerülni a listára vagy esetleg lekerülni onnan.
Valójában nem tudom mi ennek a dolognak a neve ami elkap, bármikor is olyat tapasztalok, hogy hatalmi pozícióból megtámadnak vagy fenyegetnek náluknál gyengébb, kiszolgáltatottabb vagy esendőbb embereket. Lehetnek ezek zsidók, homoszexuálisok, ateisták, politikailag más véleményen levők vagy akár szemüvegesek.... Ilyenkor valamiféle diszkomfort érzés és düh fog el, lélekben én magam is az adott szituációba helyezkedve mintegy zsidóvá, homoszexuálissá, ateistává...stb lényegülök át és megteszek olyan dolgokat is, amiket hétköznapi nyugalmi állapotomban református heteroszexuális istenhívőként amúgy nem tennék.
Nos ezzel az üggyel kapcsolatban kicsit más a helyzet. Az április 8-i választás eredménye megdöbbentett és elszomorított. Nem részletezem, hiszen a blogoszférában és azon túl is rengetegen leírták ezzel kapcsolatban a véleményüket, érzéseiket. Nem tudnék nagyon újat hozzátenni. Ha csak nem bizonyosodik be valamiféle nagyszabású választási csalás, akkor nem nagyon lehet itt bármi mást tenni, mint tisztelve a választópolgárok többségének (helyesebben szólva a választópolgárok sokaságának választási törvény által parlamenti többséggé transzformált) akaratát fejet hajtani és meggyászolni elveszett illúzióinkat. Utána pedig élni és dolgozni tovább magunkért, a családunkért és egy élhetőbb országért.
Szóval ebben a gyász hangulatban talált meg a Figyelő című újság listázási kezdeményezése, és hullámtani hasonlattal élve oly módon interferáltak ezek az események, hogy erősítették egymást, így szántam el magam erre a lépésre.
Nem tudom pontosan meddig is mennék el, mi az amit feláldoznék magamból, ha a listázást konfrontáció követné, de egy kép villant most be ahogy ezt latolgatom. Az egyenlőtlen de fel mégsem adható küzdelem helyzete. Aztán némi agyalás után be is ugrott, hogy Fekete István Hu című regényéből maradt a fejemben a szituáció, amikor is a fogoly csalimadárként használt uhut a gazdája kiülteti egy ülőfára az erdő szélén nappal, ily módon puskacső elé csalva a dúvadakat, varjakat, szarkákat, ragadozómadarakat, akik összegyűlve nagy tömegben és agresszíven támadnak a bagolyra. Akkor tette ezt Hu (a címszereplő uhu), hogy leszállva a földre hanyatt fordult, kimeresztette a karmait az ég felé és készült a végső, kilátástalan küzdelemre a támadóival szemben. Az én helyzetem persze más mint amit Fekete István leírt. Én nem vagyok egy ülőfához kötve mint Hu, pontosabban a kötelek, melyek belehúztak ebbe a harcba, azok belül, a lelkemben feszülnek. Ami viszont döntő különbség, hogy én nem vagyok magányos harcos, nem kell egyedül szembenéznem a rám és hasonló gondolkodású honfitársaimra fenekedőkkel. Nem kell hanyatt feküdnöm, hiszen összevethetem a hátam olyanokkal, akik hasonlóan élik meg ezt a mai magyar erdőszélét.
Ha hasonló késztetéseid támadtak a Figyelős listával kapcsolatban mint nekem, akkor javaslom ne habozz, jelentkezz Te is. Ezzel örömet okozhatsz nekem, mert azt fogom érezni, hogy nem koptattam hiába a billentyűzetet, örömet fogsz okozni Soros Györgynek, hiszen kiállásoddal nem csak a civil szabadság, hanem őmellette is állást foglalsz, és nem utolsó sorban örömet fogsz okozni a Figyelő munkatársai számára is, mert látni fogják, hogy nem csak kétezer embert piszkáltak meg a cikkükkel, hanem akadunk még itt többen is.
Hajrá!