Hol is tartottam? Ja igen..hogy..fel akarok végre nőni...

Meg hogy ki is vagyok én valójában..és hogy..kilétünk meghatározása egyáltalán nem könnyű feladat... Ezt a gondolatmenetemet folytatva...nem azért nehéz megtalálni a választ, mert ez hosszú kutakodást, morfondírozást, tengernyi szakirodalom átolvasását igényelné...mert a válasz ott van az ember orra előtt..előttem is, Te előtted is kedves olvasó...ha netalántán ide tévedtél volna valahogy... Lényünk belső magja nagyon pontosan tudja, hogy kik is vagyunk és azt is hogy merre tartunk, mi felé törekszünk. Az Ő iránymutatását követjük minden fordulattal életünk keresztútjainál És bizony előbb utóbb oda is fogunk jutni... és még meg is lepődünk azon hogy hol kötöttünk ki, pedig összes előző döntésünk eredménye az, amit most látunk magunk körül és amit mi teremtettünk..

Ahj..most látom..így végigolvasva amit eddig írtam, hogy  elkezdtem okoskodni. Sajnos ez régi hibám, hogy kurva okosnak tartom magam, és nagyon szeretem ezt meg is mutatni, frappáns mondatokban  megmondani a tutit.... És amúgy meg igazam is van, mert valóban kurva okos vagyok, egy csomó mindent olvastam és számos alkalommal rettentően jól hangzó szép dolgokat birok írni.

De sajnos most nem ezért vagyunk  itt.

Hanem miért is?

Eddig nem hoztam még szóba Máriát..talán csak egyszer..a blogom címében... Úgy tűnhet hát, hogy a címadáson kívül más szerepe nem is lesz, hasonlóan Ionescu ellenszínművéhez A kopasz énekesnőhöz, ahol egyetlen egyszer bukkan fel a címadó hölgy, de akkor is csak említés szintjén:

- Apropó, és a Kopasz énekesnő?

- Ugyanolyan a frizurája mint máskor.

Nos Máriának ennél nagyobb szerepet szánok. Mária egy szegedi hölgy, aki afféle gyógyítóként, látóként tevékenykedik. Többektől nagyon érdekes és jó dolgokat hallottam már róla, amikor tavaly felkerestem. Mert régóta éreztem már, hogy helyzetem az életben a tarot kártya akasztott emberéhez hasonlít. Magyarán csak lógok a semmiben, megrekedtem, nem látok magam előtt izgalmas csábító célokat, csak élek, lélegzem, végzem a munkám, teszem a dolgom, telik az idő...Egyre nyilvánvalóbb már, hogy nem fogom megváltani a világot, nem fedezem fel a rák ellenszerét, nem teremtem meg a világbékét, nem szüntetem meg a globális szegénységet stb..stb.... És ebbe bele is törődtem. De azt már nehezebb elfogadnom, hogy hátralevő életem a napi ház körüli szöszmötölésről, munkáról, evésről, ivásról, szarásról fog szólni. És itt kérek most elnézést előző mondatomért a hajléktalanoktól, munkanélküliektől, éhezőktől és székrekedésben szenvedőktől, hiszen számukra a felsorolt dolgok - révén hogy hiányoznak - egészen más jelentőséggel bírnak. Mindnyájunknak az fáj leginkább, ami hiányzik. Tudom, hogy az önmagában hogy élünk, lélegzünk, mozgunk, az maga egy csoda. Esténként összekulcsolt kézzel mondok köszönetet Istennek, hogy átélhettem a napot, dolgozhattam, tanulhattam, érzékszerveimmel befogadhattam a körülöttem lévő színes világ ingereit, hogy fogaskereke lehetek egy vállalati gépezetnek, ahol számítanak rám. Hálát adok a gyermekeimért, és hogy szerető család vesz körül. Még a kudarcokat és akár a fejfájást is megköszönöm Neki, mert tudom, hogy ezek tanítanak, csiszolnak, vezetnek. És aztán kérem, hogy mutassa meg számomra a helyes utat  és hogy legyen meg a bátorságom és erőm ezt követni is.

És itt térnék vissza a bejegyzésem elején említett okosságomhoz. Ami létezik.. De mit ér bármilyen okosság, ha nem viszi előbbre az életünket,a Világot, ha öncélú? Semennyit. Az efféle okosság csak olyan, mint a saját farkát kergető kiscica. Rendkívül üdítő lehet és szívet melengető, de nem tart sehová, önmaga körül forog.

Szóval itt tartott az életem, amikor felkerestem Máriát.

Kissé tartottam a találkozástól, mert az ember fia hajlamos rá, hogy féljen az ismeretlen és érthetetlen dolgoktól, és hát ugyan mit fog látni bennem, rajtam..micsoda szörnyűséges - akár általam sem sejtett - titkaimra derülhet fény hirtelen. Ehhez képest semmi szörnyűség sem történt, beszélgettünk egy jót. Elmondása szerint úgy látja, hogy eléggé zárkózott személyiség vagyok és nem sokat mutatok magamból még az ő számára sem. Lehet persze mondani, hogy ez egy piszkosul jó duma, mert eleve felmentést ad kudarc vagy melléfogás esetére.

Beszélgettünk a gyermekkoromról, hogy elváltak a szüleim, hogy  kb. 10 éves koromtól Édesanyám nevelt, és hogy ez milyen hatással volt rám, és javasolta, hogy kicsit részletesebben merüljek le ebben a múltban, mert talán ott gyökeredzik, hogy kevéssé tudom átélni-átérezni a felnőtt férfi szerepét. Nem külső jegyeimben, vagy fizikai cselekvés és képességek szintjén, hanem az említett karakter lelki-szellemi oldalát. Akkor úgy hirtelen kissé megütődtem ezen, de utólag elgondolkodva találtam néhány gyanús momentumot az életemben, melyek szerint akár lehet ez az az út, ami előrefelé visz.

Eldöntöttem, hogy a múltamba és magamba nézek, mint a búvár a hajóroncsot átkutatom gyermekkorom elsüllyedt, moszatokkal belepett emlékeit. Felszínre hozom a törmelékeket apránként és hátha összeáll belőlük egy értelmes alakzat. Ezek fognak hát felbukkanni itt a blogon az elkövetkezendőkben. Emlékek, törmelékek, okoskodások, álmok. Aztán majd kiderül, hogy találok e köztük kincset, vagy csupán jelentéktelen, értéktelen kacatok tömege az egész.

Azután elhangzott még, hogy azért érdemes lenne elvégeztetni egy kardiológiai és egy urológiai kivizsgálást, mert ezeken a tájékokon érez bizonyos problémákat. Ezeken mostanra részint túl vagyok, részint folyamatban vannak, és az eredmények alátámasztották a véleményét. És most megint elő lehetne állni azzal..hogy..ugyan már, 50 éves kor fölött melyik pasinak teljesen egészséges a szíve...és melyiknek nincs semmi gondja  a prosztatájával.

Szóval ezeket különösebb kockázat nélkül tanácsolhatta volna akár Misi a portás, vagy Klárika a boltos kislány is..említve itt csak két olyan embert, akivel nap mint nap találkozom. De egyikük sem tett erre javaslatot, talán mert nem is kértem ki az ügyben a véleményüket. De nem is ez a lényeg. Talán valaki fontosnak érezheti azt a kérdést, hogy Mária, képzelt beszélgetőtársam, vajon ténylegesen rendelkezik e a képességgel, hogy belém lásson, hogy észleljen bennem akár fizikai, akár lelki görcsöket. Erre egy régen hallott történettel tudnék válaszolni, mely szerint valami szerencsejátékban a pasinak választania kellett számok közül, és ő a 49-est választotta, mellyel meg is nyerte a főnyereményt. Utána kérdezték tőle, hogy miért éppen ezt a számot választotta, mire elmesélte, hogy útközben ahogy a játék helyszínére tartott, rácsodálkozott egy nagy házra, megszámolta, 6 emelete volt, megszámolta az ablakokat is, emeletenként 8 db ablak, és eldöntötte, hogy miután 6 * 8 = 49 , ezért ő, ha majd választania kell, akkor a 49-est fogja választani. És lám milyen jól okoskodott, valóban a 49-es lett a nyerőszám. Ennyi a történet. Mit is jelent ez most? Tök mindegy, hogy Mária milyen erőkkel és tudással rendelkezik. A cél nem az, hogy Ő bármit is bizonyítson, hanem hogy akárhogyan is de hozzásegítsen a sikerhez, ami abból áll, hogy testi lelki egészségben előbbre jutok. Nem számíthatok arra, hogy megfog a grabancomnál fogva és kiránt a meleg pocsolyából, amiben dagonyázom, és dagonyázhatnék még évekig, évtizedekig is akár, hanem az én döntésem és az én munkám lesz, ha képes leszek kimászni belőle. Ő maximum drukkolhat nekem, vagy időnként tanácsokat adhat, nem várok el többet.

Úgy vélem mára elég is volt ennyi.. :)